Az ellenség szeretetéről – Dávid és Saul küzdelme
Az ellenség szeretetének üzenete a Biblia egyik legnehezebben érthető, és talán még nehezebben gyakorolható igazsága. Nem véletlen azonban, hogy Jézus a hegyi beszédben már erre hív bennünket:
Mt 5,43-48 Hallottátok, hogy megmondatott: „Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet.” Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket, hogy így mennyei Atyátoknak fiai legyetek, mert ő felhozza napját gonoszokra és jókra, és esőt ad igazaknak és hamisaknak. Mert ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi a jutalmatok? Nem ugyanezt teszik-e a vámszedők is? És ha csak testvéreiteket köszöntitek, mennyivel tesztek többet másoknál? Nem ugyanezt teszik a pogányok is? Ti azért legyetek tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.
Kimondani könnyű, megtenni még azzal is nehéz aki egy teljesen ártatlan helyzetben alkalmilag megbánt minket. A boltban véletlenül minket fellökő emberre, a vezetés közben elénk bevágó másikra, a velünk egyforma ruhát felvevőre is úgy tudunk haragudni, mintha az életünk múlna rajta. A Biblia pedig arra hív minket, hogy ne pusztán eltűrjük, hanem még szeressük is azokat akikkel az előzőeknél radikálisan komolyabb kérdésekben van nézeteltérésünk, aki másképp gondolkodik az emberi életről, akinek a véleményétől a szőr feláll a hátunkon.
De mit tehetünk?
Dávid három története vezessen ebben bennünket. Dávid, a bibliai történet szerint Saul házában hárfázott, a király szolgálatára volt, sőt Saul megbízott benne. Saul mégis féltékeny lesz Dávidra és ezért el kell menekülnie a király udvarából.
Itt kapcsolódunk be a történetbe, amikor arról olvasunk, hogy Dávid kifigyeli, hogy az őt üldöző Saul táborában már mindenki lefeküdt aludni és akciójelenetbe illő módon egy harcossal éjjel belopóznak a király táborába (1Sám 26,3-10). A harcosa ki is mondja, hogy itt a tökéletes lehetőség arra, hogy bosszút álljon Dávid. Egyszerűen leszúrhatná a királyt, de ő csak a lándzsáját és egy vizeskorsót visz magával. Amikor a katonája nem érti, hogy miért nem szúrja le, akkor Dávid azt mondja: Ne pusztítsd el, mert ki emelhet büntetlenül kezet az Úr fölkentjére?!
Mi történik itt? Dávid meg van győződve arról, hogy Istennek van célja Saullal. Noha azt is tudja, hogy Saul meg fog halni, megbízik Istenben és nem áll bosszút, mert úgy látja, hogy ez nem felel meg annak az Istennek, akiben ő hisz. A hite segíti őt abban, hogy az eluralkodó érzések ellenére legalább ne álljon bosszút.
A második történetben (2Sám 1,4-12) már meghalt Sault, mert egy a filiszteusok elleni csatában, amikor vesztésre áll, akkor inkább öngyilkos lett. A történetbe ott kapcsolódunk be, amikor Dávidhoz megérkezik a hírvivő, aki a történet “némi” színesítése után azt állítja, hogy ő szúrta le Sault, Dávid ellenségét. Az erről büszkén beszámoló, kicsit önfényező futár legnagyobb megrökönyödésére azonban Dávid elkezdi megsiratni Sault, a fiát Jonatánt és Izrael egész népét.
Noha pontosan látta Dávid, hogy Saul el fog esni, továbbra is bízott Istenben és az ő tervében, ezért akármennyire is ellensége volt Saul, mégis megsiratja őt. Nem pusztán visszatartja az érzéseit, mint az előző jelenetben, hanem még együttérzést is kifejez vele kapcsolatban, noha ellenségek voltak. Újra az Istennel kapcsolatos meggyőződése teszi erre képessé őt.
Így jutunk el az utolsó jelenetig (2Sám 9,1-7), amelyben Dávid már teljesen legyőzi az ellenséggel kapcsolatos érzéseit és felkutatja a Saul házából egyedüliként fennmaradó Mefibósetet. Jonatán fia, Saul unokája, a mindkét lábára béna Mefibóset életében pedig Dávid odáig is eljut, hogy teljesen helyreállítja a korábbi ellenségeskedést. Képes visszaadni Mefibósetnek Saul földjeit és meghívja, hogy egyen az asztalánál. Helyreállítja, ami eltörött.
Ez a három lépés arra tanít minket, hogy Isten alapvető célja már az Ószövetségben is a helyreállás. Az első történetben Sault táborában arra hív minket Dávid, hogy lássuk isten tervét a másik életében és ne álljunk bosszút. A második történetben a másik iránti pozitív érzelemre, együttérzésre hív. A harmadik történet pedig áldozathozatalra, az ellenségeskedés helyreállítására hív.
A ellenség szeretetének motívuma az emberiség legmélyebb elszakítottságának, az Istennel való ellenségességünknek a helyreállásába visz minket. Dávid maga is azt tapasztalja meg, hogy amikor vétkezik Istennel szemben, akkor van helyreállás, megbocsátás, és mélyen meg van győződve arról, hogy ez Isten alapvető terve. A másik emberrel és magával Istennel való kapcsolatban is.
Mert ha akkor, mikor ellenségei voltunk, megbékéltettünk Istennel Fia halála által, akkor, miután megbékéltettünk, még inkább üdvözíteni fog élete által (Róm 5,10).
Egyáltalán nem könnyű az ellenségeinket szeretni, Isten mégis erre hív minket, hogy békességet hozzunk a világnak. Bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk…
Ez a szöveg az Úrréti gyülekezetben 2021. szeptember 5-én elhangzott igehirdetés rövidített változata.
Püski Dániel
2021. szeptember 5
Debrecen
Vélemény, hozzászólás?