Szeresd a várost!
Szeresd a városodat úgy, hogy imádkozol érte!
Mi sem egyszerűbb ennél! Ha keresztyén vagy, akkor imádkozol, nem igaz? Akkor imádkozol azokért, akikkel élsz?
Egyszerűnek tűnik, de mégsem az.
Ahogy a gyülekezetből többen, én is belevágtam a Szeresd a várost! imakezdeményezésébe. A célokkal egyet értettem, a módszer pedig érdekesnek és jó tanulási lehetőségnek tűnt.
Imádkozni amúgy is szoktam. Ez ismerős. De elsőre elképzelhetetlennek tűnt, hogy félóráig hogyan lehet imádkozni. Nem, ez egyszerűen túl soknak tűnt. Vagy mégsem?
Bevallom, hogy a reggelemet mindig csendességgel kezdem; bibliatanulmányozással, imádkozással és egy napi áhítat olvasásával. Ez ismerős tehát, de most valahol ez mégis más.
Mit és hogyan?
- A kezdés mindig az adott bibliai szakasz elolvasása volt. Egyszer, de lehet többször is. Sőt. Segít, hogy akkor nem rohanok át rajta. Főleg, mivel ismertem az adott bibliai szöveget. Könnyű lett volna gyorsan átolvasni, hiszen úgyis tudtam, hogy mi van benne. De nem. Az első szabály, hogy most csináljam lassan. Figyelmesen. Ízlelgetve a szavakat, mintha most olvasnám először.
És már elsőre volt, ami feltűnt, fontos lett nekem. Ezzel pedig meg is van volt az első témám az Istennel való beszélgetésben.
- A következő lépés, hogy elolvastam az aznapra kijelölt gondolatokat. Behozott egy szempontot. Feltett kérdéseket. El kezdtem gondolkozni rajta. Hogy is van ez velem? Nem kell elsőre az összes kérdéssel foglalkoznom. Haladtam szépen sorjában. Egy kis idő után biztos, hogy lett megint mit mondanom Istennek..
- Aztán jöhet a következő gondolatsor és az újabb imádság. Ami újabb gondolatokat vet fel, újabb imádságokat indított el bennem.
Esetleg elolvastam még egyszer a bibliai szakaszt és a kérdéseket.
- És ha még így is volt 5 percem? Semmi gond. Sőt. Fontos, hogy egyszerűen csak csendben voltam, még az agyalással, a gondolkodással is felhagyva, vagy legalábbis lelassulva, hiszen itt nemcsak nekem kell Istennel beszélnem, hanem még fontosabb, hogy alkalmat adjak Neki is arra, hogy szóba állhasson velem. Hogy meghallhassam azt, amit talán nem is most mond először nekem, de végre most kész vagyok arra, hogy meghalljam és észre vegyem.
- Van pár apróság, ami segített a koncentrációban:
Egy rendezett hely, egy meggyújtott mécses, egy füzet, amibe lejegyeztem a gondolataimat.
A telefonom beállítottam a félórát és így nem kellett az órára koncentrálnom, hogy most hány percnél járok már.
A fontos tanulság az volt, hogy nem szabad feladni, ha nem megy elsőre és nem megy könnyen. Istennel beszélgetni megéri az erőfeszítést, a próbálkozást.
Bátorítalak, hogy csatlakozz az imakezdeményezéshez!
Szeresd a várost és imádkozz érte!
A kapcsolódó videót itt találod.
Vélemény, hozzászólás?